...az 1860. évből
Vasárnapi Újság 7.évf. 40.szám, 486. oldal
— (Horvátországból.) Újmajor (Novimaroff), sept. 19.
A Vasárnapi Újság ezidei 33-ik számában [400. oldal] olvasék egy rövid figyelmeztetést e czim alatt: „Magyar irományok egy horvát parasztnál”. Ezen irományokat én láttam, kezemben voltak és le is másoltam azokat, de sem történelmi, sem nyelvészeti becscsel nem birnak. Batthyány Ádám, Ő Felsége dunántúli hadainak főkapitányától kiadott adománylevelek azok, melyekben az ő hűséges kulcsárjának Bőitek Istvánnak (a mostani neve a családnak Klucaric, azaz Kulcsárfi) némi szőlőket, földeket s réteket adományoz, és Boltek Istvánt maradékaival együtt minden robottól és tizedtől fölmenti örök időkre, de azon kikötéssel, hogy egynek a családból mindenkor hűségesen az uraságot kell szolgálnia. Az irományok közöl három az eredeti, de ezek annyira elrongyoltak, hogy az aláíráson kivül alig valami olvasható, három darab az eredetinek magyar másolata ebből a századból tele nyelvészeti hibákkal, három darab pedig az eredetinek horvát fordítása. A „Kalászát” írójának igaza van, hogy sok történelmi kincs hever Horvátországban; itt van például Kene vára, II. Endrének börtöne, most már csak egy torony látható belőle, pár év múlva az sem fog többé állani, mert a nép ősei várromjaiból pinczét rak, hajlékul savanyu borának. Itt van továbbá Réka és Kalnik, ez utóbbi IV. Bélának tartózkodási helye; a vár alatt van a Királykút, s odább a hegy oldalán a Királyszikla, hol a monda szerint a bús király pihenni szokott, eltekintve az alatta elterülő síkságon, mely a tájnak egészen alföldies képet kölcsönöz. Lepoglava, egykor Corvin János büszke vára, most fegyenczház! itt van a templomban eltemetve Corvin János és neje. Egy pár évvel ezelőtt egy valaki a koporsót fölnyitotta, s belőle a gyűrűket s más drágaságokat Bécsbe vitte, de az értéknélküli csontokat ott hagyta! — Valér.
...az 1883. évből
Vasárnapi Újság 30. évf. 46. sz., 748. oldal
Fejedelmi hamvak.
A III. Béla és neje antiokhiai Anna hamvait magában rejtő két koporsót e hó 10-én nyitották föl a budavári Mátyás templom építési irodájában, a kiküldött hivatalos bizottság jelenlétében.
A tetemeket a székesfehérvári ásatások alkalmával találták 1848-ban, honnan azokat a nemzeti muzeumba szállították, s miután az akadémia annak idején kiküldött bizottságának véleménye odairányult, hogy azok III. Béla magyar király és neje antiokhiai Anna földi maradványai, a csontokat két czink koporsóba zárták, a Mátyás templom úgynevezett Zichy-kápolnája alatt levő sírboltba falazták be 1862-ben, s vörös réztáblákkal jelölték meg; a két koronát és egyéb fejedelmi ékszereket pedig a muzeumban helyezték el. III. Béla 1196-ban hunyt el, neje pedig 1183-ban. A Mátyás-templom újraépítésekor a tetemeket ki kellett venni nyughelyükről. Legelőször III. Béla koporsóját bontották föl. A csontváz egyes részei összesen 25 csomagban voltak csepü és papir közé csomagolva. Dr. Török Aurél egyetemi tanár mindjárt a koporsó felbontása után megjegyezte, hogy abban más csontváztól származó egyes részek is vannak. Béla nejének koporsójában egy gyermekcsontváz részei is vannak. A csontok szintén 25 csomagban csepübe és papírba voltak göngyölve és mindegyik csomagra tartalma följegyezve, mig az illető koponyákra III. Béla és neje Anna neve irva. A csontokat hivatalosan átadták dr. Török Aurél egyetemi tanárnak és dr. Perényi József tanársegédnek tudományos kutatás és annak megállapítása czéljából, hogy az illető csontváz-részek valóban III. Béla és neje Anna csontvázaihoz tartoznak-e. Addig a fejedelmi hamvakra éjjelenkint külön őr ügyel föl. Később a Mátyás templom egy külön kriptájába helyezik el. III. Béla király koponyája aránylag kicsiny, brakhykefal. Szemüregei nagyon nagyok, homloka alacsony, orrkagylói hajlottak ; az Anna királyné koponyája még kisebb, klasszikusan szép idomú és összes fogai épek. A női csontváz mellett az apró csontok egy 7-8 hónapos magzat vázából valók ; hihető, hogy az anya áldott állapotban halt meg és igy kerültek a koporsóba a foetus csontjai.
...az 1884. évből
Vasárnapi Újság 31.évf. 23.szám, 369. oldal
Korvin János hamvai.
Egy Zágrábból érkezett hír azt tudatja, hogy a lepoglavai templomban megtalálták Mátyás király fiának, Korvin Jánosnak hamvait. Tauffer Emil hazánkfiát, a lepoglavai fegyintézet igazgatóját a délszláv akadémia felszólitván, hogy Korvin János sirját, mely a lepoglavai plébánia templomban van, óvja meg a végenyészettől, Tauffer fölbontotta a sírboltot, melyben Korvin János és fia Kristóf (meghaltak 1504. illetve 1505-ben) voltak elhelyezve. Mindkettőnek koponyáját épségben találták, de a csontvázak nagy részben romlásnak indultak. A sírbolt, ha a kormány mást nem határoz, ki fog javíttatni. A földi maradványok egyelőre a templom egy szekrényében helyeztettek el.
Vasárnapi Újság 31.évf. 24.szám, 384. oldal
Mátyás fiának hamvairól a zágrábi lapok ezeket írják: Kukuljevics Iván, a magyar tudományos és délszláv akadémia tagja, felkérte Tauffer Emilt, a lepoglavai orsz. fegyintézet igazgatóját, hogy a Korvin János sírját fényképeztesse le egy most készülő mű számára. Tauffer ur a plébánossal megbeszélvén a dolgot, a lelkész elbeszélte, hogy régebben már kibontották Korvin János sírját s abból egy arany karpereczet, két arany pénzt, néhány ezüst gombot s egy vadászkést vettek ki. Hogy az egykori horvát bán hamvai majdan ne legyenek kegyeletlen kezeknek kiadva: Taufferék elhatározták, hogy a sirt kibontják, a mi múlt hó 27-én meg is történt. A több mázsát nyomó sirkő eltávolítása után konstatálták, hogy a befalazott sir csak ép akkora, hogy egy felnőtt ember teste elfér benne, fölötte pedig egy gyermekkoporsó. Az alsó téglasorok feketék, a felsők pedig vörösek, bizonyságául annak, hogy a sirt már egyszer renoválták. Az üreg fenekén vakolat és elkorhadt tölgyfa törmeléke volt, hamuval egyetemben. A sírnak a főoltár felé eső részében találták meg az 1504-ben elhunyt Korvin János koponyáját, melyen (megfelelően a Mátyás király fia történelmileg megállapított korának) még nincsenek összeforrva a varratok. Megvan még a csontváz egy része is, valamint a kis Korvin Kristófnak, János fiának a koponyája, melynek fejlettségi stádiuma: a nyitott varratok, megfelelnek e gyermek zsenge korának. Tauffer Emil és társai rögtön belátták, hogy e kegyeletet érdemlő hamvak mostani helyökön csakhamar el fognának enyészni; elhatározták tehát, hogy a maradványokat erős, felülről czinkkel kiöntött és kaucsuk segítségével légállón elzárt tölgyfakoporsóba fogják tenni s vagy a templomban helyezik el, vagy pedig oda, a hova esetleg a kormány rendeli. A hamvakat egyelőre gondosan összegyűjtve két szekrényben helyezték el a templomban.
...az 1885. évből
Budapesti Hirlap 1885. június 3. (152. sz.), 4. oldal
Petőfi sírja
[...] Török Aurél dr. professzor, a kitűnő tudós e célból ma egy kis értekezletet hivott össze az irói körben. A tudós professzor előadta, hogy ismeretes lévén Petőfi testalkatának leirása, ismeretes hajának alakja, színe, ismeretes rendetlen fognövóse, Izsó Miklós elhunyt szobrász hagyatékában pedig állítólag koponyamérések is maradtak fenn a költőről; e jelek segítségével minden valószínűség szerint megállapítható lesz Petőfi holtteste, mert haj, fog, csont ennyi idő alatt nem pusztul el, sőt rendesen teljes épségben marad meg. A remény a költő holttestének megtalálásához nagy.
Budapesti Hirlap 1885. június 18. (166. sz.), 3. oldal
Antropologiai múzeumunk és a külföld.
Mindazok a külföldi tudósok, a kik antropológiai múzeumunkat meglátogatták (Wirchow, Voss, Smith, Tapeiner, Wankel stb.) nem győzték eléggé kifejezni csodálkozásukat ama gyorsaság fölött, melyel e tudományos intézetünk oly kevés állami segély mellett, fölvirágzott. Wirchow a tavalyi boroszlói kongresszuson, gyűjteménye tudományos anyagát illetőleg, világ hasonló intézetei egyik leggazdagabbjának jelentette ki. Ezt csak úgy volt lehetséges elérni, hogy az intézet tudós igazgatója Török Aurél dr., a hazai müvelt közönség és a külföld tudósainak érdeklődését felkölteni tudta az intézet iránt s innen van, hogy az intézet ajándékozás utján oly ritka és nagybecsű tárgyakkal gazdagodott, melyekért a külföldi múzeumok rendkívül nagy összegeket fizetnének. Legközelebb a Washingtoni antropologiai társulat hírneves tudós titkára W. J. Hoffmann, ki az imént érkezett vissza egy szép eredményű tudományos expedícióból, levelet intézett Török Aurél dr.-hoz, antropologiai múzeumunk igazgatójához, melyben több igen ritka és nagybecsű praehistoricus, antropologiai és palaeontologiai tárgyaknak ajándékozását jelzi.
Budapesti Hirlap 1885. július 12. (189. sz.), 7. oldal
Antropologiai és műrégészett kiállítás
A kiállítási hangversenyterem első emeletén most rendezik az antropologiai és műrégészeti kiállítások csoportjait, melyeknek rendkívül érdekes tárgyai kiváló vonzóerőt fognak képezni nemcsak a tudásvilágra, hanem a laikus közönségre is. Az antropologiai csoport, melyet Török Aurél dr. egyetemi tanár és antropologiai múzeumunk érdemes igazgatója rendezett, már teljesen készen áll. A lépcsőházban itten érdekes etnográfiái táblák fogadják a belépőt, melyek egyenkint hazánk lakosságának nemzetiségi és vallási statisztikáját, az életkor és halálozási valamint a nem szerinti arányt igen világosan és kézzelfoghatólag festett táblákon tüntetik fel. Ugyanitt kezdődnek ama néprajzi képek is, melyeket Török dr. messzeterjedő tanulmányútjain gyűjtött. Az algíri és marokkói népélet a családi és társasviszonyok, a különböző tipikus változások feltüntetésével igen változatos és tanulságos gyűjteményt képeznek e képek. A terem jobb oldalán antropologiai múzeumunk műszer és tudományos eszközgyüjteménye van felállítva a használati módnak bemutatásával. E gyűjtemény azért is érdekes, mert Európában kevés múzeumnak vannak ily nagyszámú eszközei s különösen azért is, mert köztük egy magyar tudósnak, Török Aurél dr.-nak van több saját találmánya és nagy hordorejű műszere. A másik oldalon van egy nagybecsű koponyagyűjtemény, őskori koponyacsontok megkövesülve, az első magyarok koponyái, római és középkori maradványok II. Endre királyunk koponyájának rajzai szinezve, Schiller, Kant, Hegel és Rafael koponyájának másolatai, valamennyi igen érdekes és a laikus által is könyyen megérthető feliratokkal. A terem közepén lévő szekrényben teljes férfi és női csontvázak láthatók magyarországi leletekből.
Budapesti Hirlap 1885. szeptember 11. (249. sz.), 5. oldal
Petőfi sírját meglelték
Igen figyelemreméltó adatot kaptunk ma a Petőfi sírhelyére vonatkozólag. Beküldője lapunkból olvasta a felhívást, hogy ha valaki akár minő jelentéktelen adatot tud Petőfi eltűnéséről, azt írja meg s hozza nyilvánosságra. Előadása szerint Segesvárott lakik egy Semenyi József nevű öreg ember, aki a szabadságharc idejében az odavaló polgárőrségnél volt és a csata után mint bizottmányi tagot a holtak eltemetéséhez kiküldték. E Semenyi világosan emlékszik rá, hogy a többi közt, egyszer egy meztelenre vetkőztetett holtestet hoztak elé, s az a ki hozta, egy teljesen szavahihető ember ezt mondta : "Der ist der berühmter Petőfi" — ez a híres Petőfi. Semenyi Petőfit nem ösmerte személyesen, de hírből tudta, hogy ki volt s ezért megfigyelte, hogy hova temetik. Azóta sok idő múlt el, de Semenyi mégis ráakadt arra a helyre, és egész biztonsággal megtudja mutatni. Ez érdekes hírrel kapcsolatban megemlítjük, hogy a segesvári csatatér fölkutatására alakult bizottság a nyári pihenő alatt különböző irányban folytatta kutatásait. A begyűlt adatok között Petőfi Sándor még élő kortársainak több nagyérdekű nyilatkozata van. Irodalmi úton is sikerült már annyit megtenni, hogy a Petőfi halálára vonatkozó összes megjelent nyilatkozatok össze vannak gyűjtve, s most már csak egyes nézetek megbízhatóságának mérlegelése, s esetleges megállapítása van hátra. A legközelebbi teendő lesz a segesvári csatatér helyrajzi fölvétele, s ama helyek megjelölése, melyeket a nép Petőfi sirhelyének tart. E célból a bizottság alelnöke Török Aurél dr. beszerezte Segesvár, Fehéregyháza és Héjasfalva nagyarányú kataszteri térképét, s a közeli környék stratégiai rajzát a segesvári ütközetről szóló hiteles leírással. Jövő hétfőn Török Aurél dr. alelnök, Váli Béla dr. bizottsági titkár és a bizottság Jegyzője Segesvárra utaznak, helyszíni szemletartás végett. Ugyanekkor a csatának még ott élő szemtanúit is ki fogják hallgatni, különösen Petőfire és, a sírhelyekre vonatkozólag.
...az 1886. évből
Vasárnapi Újság 33.évf. 30.szám, 489. oldal
Mátyás király fiának csontváza.
Mátyás király fia, Korvin János, Horvátország volt bánja, a lepoglavai néhai Pálosok templomának kriptájában nyugszik. Gyermekkorában elhalt fiát, Kristófot is melléje temették. Minthogy a tetemeket magába rejtő koporsó a hosszú idő alatt elkorhadt, dr. Taufer Emil, a fegyház igazgatója, a nemzeti ereklyéket a további romlás elől ugy mentette meg, hogy uj koporsóba helyeztette át. Dr. Török Aurél tanárnak, ki a múlt héten Lepoglaván volt, alkalma nyilt a Hunyadi-ház utolsó sarjainak földi maradványait tüzetes szemle alá vetni. Pontos méréseket végzett ugy az atya, mint a fiu csontmaradványain, és ezeknek jellemző sajátságait részint lenyomatokban, részint fényképekben örökítette meg. Korvin János csontjainak vizsgálatakor kiderült, hogy a bal czomb forgója rendellenes. Ekként dr. Török Aurél minden kétséget kizáró módon igazolhatta Buday régi krónikásnak azt az állítását, hogy Korvin János herczeg a bal lábán sántított és pedig ficzam következtében.
...az 1887. évből
Budapesti Hirlap 1887. december 4. (334. sz.), 7. oldal
A legrégibb magyarországi ember.
Az antropológiai múzeum a napokban Berlinből egy koponyát kapott vissza, mely a legérdekesebbek egyike Magyarországon. Sok viszontagságon ment keresztül ez a koponya. 16 évvel ezelőtt ásta ki ezt a koponyát Nagy-Sápon, Esztergommegyében Hantken Miksa dr. Úgy ö mint Szabó József dr. abban a véleményben voltak, hogy ez a legrégibb koponyája Magyarországnak. A sárga földréteg, a melyben találták, arra mutatott, hogy ennek a koponyának a tulajdonosa még az özönvíz előtti időkben élt, kortársa volt a mammuthnak. Ezért volt nagyon érdekes a koponya, mert antediluviális emberi testrészt még nem találtak Magyarországon. A koponya ezért nagy hirre kapott, foglalkozott vele Luschan Félix dr., a hires bécsi antropológus is, sőt mikor Berlinbe költözött át, magával vitte a koponyát is. Ott is rekedt egész mostanáig. Két évvel ezelőtt azonban jogos tulajdonosa Hantken dr. az antropológiai múzeumnak ajándékozta a koponyát, s a muzeum igazgatójának, Török Aurél dr.-nak a napokban végre sikerült megkapni Berlinből a koponyát, mely évtizedeken át a legrégibb magyarországi emberfaj képviselőjének tekintetett. Török dr. nem tartja ugyan őskorinak a koponyát; de az ö véleménye szerint is a legrégibb történeti leletek közé tartozik az.
a Nagysáp-i embertani lelet 411. ELTE leltáriszám alatt megtalálhatók
...az 1888. évből
Budapesti Hirlap 1888. szeptember 14. (254. sz.), 6. oldal
Kraoról,
arról a csodálatos kis siámi leányról, a kit az állatkertben mutogatnak, szombaton, e hó 22-dikén, magyarázó előadást tart a közönségnek odakünn Török Aurél dr., az antropológiai muzeum igazgatója. Egy kis népszerű magyarázat nem is árt, mert különösen az alsóbb néposztályhoz tartozó látogatók közt még a valóságnál is csodálatosabb találgatásokat hall az ember a "majomkisasszony"-ról. A kis Krao különben igen jól érzi magát az állatkertben, csodálatos külseje, úgy látszik, nem igen bántja öt; az ö csöndes, közönyös jó kedvével mosolyog mindig látogatóira. Ez a mosolygás soha se hagyja el vastag ajakát, még szélesebbé téve maláji arcát. A kik véletlenül régebben, külföldön látták már a kis leányt, azt az érdekes megfigyelést tehetik, hogy a "majomkisaszszony" lassankint veszíti azt a durva szőrt, mely benövi egész arcát. Már most sokkal ritkább az, mint volt tiz évvel ezelőtt s évről-évre fogyatkozik. Talán megeshetik még igy, hogy mire egészen felnő, eladó leány lesz belőle, akkorra egészen elveszíti ezt a nevezetességét.
Budapesti Hirlap 1888. szeptember 23. (263. sz.), 5. oldal
Krao
Nálunk a varjak krákognak ilyen formán, a hogy egy élelmes vállalkozó nevén szólítja azt az ifjú teremtést, kit majom-kisasszonynak hirdet országnak, világnak.
E szőrös leányt ma délután meghívott díszes közönség nézte az állatkertben, élükön József főherceg s tudományos életünk néhány kitűnősége. Ma ugyanis Török Aurél, egyetemi profeszszor, mondotta el róla igen érdekes népszerű tudományos értekezését. A milyen ifjú tudomány az antropológia, az ember természethistóriájával foglalkozó tudomány, olyan hivatott művelője nálunk Török Aurél, kit részint az állatkertben, részint a földrajzi társaságban, meg a Természettudományi Közlönyben a művelt közönség ismeret-körének bővítésére mindig készen találunk.
Krao imprezáriója azt hirdeti, hogy ez a majom-leány egy fákon élő vad nép ivadéka. Török azonban nem talál benne egyebet, mint egy újabb Missz Pasztránát, vagyis rendellenesen fejlödött közönséges emberi teremtést. Magzatkorában egy ember sem csupasz, kivételesen e szőrös állapot megmarad az életben továbbra is, sőt tovább fejlődik. A tudomány élszőrösöddésnek (byperrichosis) nevezi ezt az állapotot s eddig mintegy húsz esetet ismernek feljegyzései. Leghíresebb volt az orosz "medve-ember" és fia, meg az "ambrazi család", melyben az apa és két gyermeke volt sokkal szőrösebb, mint a most látható Krao. Néha az elszörösödés csak az arcot illeti, ilyenek a bajuszos és szakállas asszonyok, mint Pasztrána s a vilhelmshöhei öreg asszony, kinek valóságos filozófushoz méltó hosszúságú szakálla volt, jósnak is tartották érte.
Különben a keresztény legenda szerint is voltak szakállas leányok, kik, mikor kiváló szépségük vesztüket okozhatta volna, imádkoztak, hogy megrutuljanak s imádságuk meghallgatásának jeléül nőtt ki a szakálluk, ilyen volt szent Barbáta és szent Vilgekortisz, meg az örökös özvegységet fogadott szent Galla.
Krao is elszőrösödött maláji leány, ki különben csak annyiban üt el az európai fajtól, mint faja általában. Hogy pofazacskója van, mint a majomnak, sok egyébbel együtt csak reklám, melyet azzal támogatnak, hogy szájában vad gesztenyét szokott tartogatni, mint a hogy a gyermekek szoktak mindent a szájukba venni. Minden esetre érdekes megnézni, hogy ily emberi ritkaságok is vannak, de majom-embernek tekinteni nem szabad. Ugyanilyen mese az is, hogy Krao egy szőrös emberfajhoz tartozik. Szőrös emberfaj legalább Birmában, a hová való Krao, nincs. Krao értelme is elég jól fejlett, három nyelven is beszél.
A közönség éltette az előadót s József főherceg elismerését is kifejezte a tudós professzornak.
A mikor aztán a professzor leszállótt a dobogóról, a rendes mutogató foglalta el helyét s hadarta el, a mit bevágott, hogy "van egy emberfaj, mely fákon él, nyers hússal táplálkozik stb. stb." A tudomány után a vásáros bódés. —di.
...az 1891. évből
Budapesti Hirlap 1891. június 2. (150. sz.), 6. oldal
Egyetemünk a külföldön.
A lausanne-i, svájci uj tudományos egyetem alapítási ünnepén a budapesti tudományegyetemet és a közoktatásügyi minisztériumot Török Aurél dr. ny. r. tanár, az embertani intézet igazgatója, képviselte, a ki már visszaérkezett utjából s megtette jelentését úgy a minisztériumnak, mint rektornak. E jelentésből kitűnik, hogy egyetemünk képviselőjét úgy a svájci szövetségtanács, mint az uj egyetem tanácsa kitüntető szívességgel fogadta. A felvonulásnál Török tanár előtt magyar nemzeti lobogót vittek s a diszülésen beszédet tartott a külföldi legelső egyetemek képviselői közt. Egyetemünk képviselője részt vett a többi ünnepeken, ott volt az ének- és tornaversenyeken is.
...az 1893. évből
Budapesti Hirlap 1893. június 3. (151. sz.), 10. oldal
Árpádkori koponyák.
A következő sorokat kaptuk: Igen tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának múlt vasárnapi 149. számában "Egy magyar régész" aláírással ellátott s főnökömhöz, nagyságos Török Aurél dr. úrhoz, mint az embertani intézet igazgatójához, intézett "Árpádkori koponyák" cimü nyilt levélre — feleletül a következő helyreigazitást szíveskedjék közzétenni. A leltárunkba május hó 1-én bevezetett koponya-töredékeket (mert csakis ilyenekről van itt a szó) és két combcsontot, az ajándékozónak nálunk lévő sajátkézirásu megjegyzése szerint, Bihar-Udvariban találták a templom tövében épülő uj iskolának alapozásakor. Szintén az ajándékozó ur jegyezte meg, hogy a csontokkal talált — s a nemzeti múzeumnak átadott — mellékleteket, u. m. három halánték- és egy ujjra való gyűrűt, továbbá egy bronz lapot, a nevezett intézet régiség-osztályában árpádkoriaknak határozták meg, a mit mi egyszerűen tudomásul vettünk. A lapokba is került az a híresztelés, hogy az embertani intézetben maguk a koponya-töredékek határoztattak volna meg árpádkoriaknak, a dolog természetéből folyólag, nem tőlünk eredhetett, — a mely kijelentés bizonyára a nyilt levél íróját is megnyugtatja. Budapesten, 1893. jun, hó 1-én. Szerkesztő urnak kész szolgája, Semayer Vilibáld, egyet. embert. tanársegéd.
Budapesti Hirlap 1893. június 4. (152. sz.), 10. oldal
Árpádkori koponyák.
Török Aurél dr. úrhoz múltkor intézett nyílt levelünkre a Budapesti Hírlap junius 3-iki számában Semayer Vilibáld egyet. embert. tanársegéd ur egy helyreigazító nyilatkozatot tett közzé, melynek lényege az, hogy nem az embertani intézetben határozták meg a bihar-udvari-i koponyákat árpád-koriaknak, hanem egyszerűen tudomásul vették azt, a mit a M. N. Muzeum régiségtárában a koponyákkal együtt lelt hajgyürük koráról mondtak. Hát ezt a nyilatkozatot mi is tudomásul vesszük. De egypár megjegyzést nem hallgathatunk el. Mi nem hivatalos ügyben fordultunk az embertani intézet igazgatójához, hanem a bihar-udvari-i sirlelet alkalmából egy a magyar tudományt érdeklő s a millenniumi előkészületek korában nagyon is időszerű kérdésben, melynél a régészeti adatok magukban véve nem nyújtanak kellő útbaigazítást, tudományos felvilágosítást kértünk attól, kit úgy hivatalos állásánál, mint a német irodalomban kifejtett tudományos működésénél fogva antropologiai kérdésekben legilletókesebbnek és leghivatot- tabbnak tartunk. Arra kértük Török Aurél dr. urat, a külföldön elismert hirü magyar születésű tudóst, a magyar kir. tud. egyetem antropologiai tanárát s ugyanezen egyetem embertani intézetének igazgatóját, hogy legyen segítségére a magyar régészeknek is és a mennyire az antropologiai tudomány mai színvonalán ez lehetséges, adjon tudományos fölvilágositást azon nép faji jellege felöl, melynek egyik jellemző szokása volt a hajgyürü-viselés s temetői hazánk területén többnyire az Árpád-házbeli királyok idejéből valók. Ha a bihar-udvari-i koponyák hiányos voltuknál fogva nem volnának erre alkalmasak : az embertani intézet gazdag gyűjteményében meg lehet találni a szükséges anyagot. Ott vannak a nagy-körösi Szer- vagy Szörhalomban, a mezőtúri Bári kettős halomban, a csongrádi kettős halomban, a szentes-körösparti, orosházi, rákos-palotai stb. árpádkori temetőkben lelt koponyák és csontvázak, melyek mind annak a hajgyürüt viselő árpádkori népnek a maradványai. S ugyancsak az embertani intézet gyűjteményében őrzött verebi, bene-pusztai, szeged-öthalmi, nemes-ócsai stb. ősmagyarkori s a keszthelyi, ordasi, budapest-lóversenytéri stb. hunn-avarkori koponyák és egyéb csontmaradványok a további összehasonlításra is megadják a módot.
Még egyet. Nem magánszivességre kérjük mi Török Aurél dr. urat, hanem egy mindnyájunkat érdeklő tudományos kérdésre hívtuk fel figyelmét. Ezért irtunk nyílt levelet. A felvilágosítás elől – úgy gondoljuk – egy tudományos magyar folyóirat sem zárná el hasábjait. De erre a felvilágosításra szükségünk van. Ezt már régóta s egyenesen Török Aurél dr. úrtól várja a magyar régészeti tudomány.
Egy magyar régész.
Budapesti Hirlap 1893. június 6. (154. sz.), 10. oldal
Árpádkori koponyák.
A következő sorokat kaptuk : Igen tisztelt szerkesztő ur! Becses lapja mai számában megjelent "Árpádkori koponyák" cimü közleményre vonatkozólag szíveskedjék alábbi soraimat közzétenni. Névtelen íróval szemben nem lévén válaszadásra kötelezve csupán csak becses lapja t. olvasóinak tájékoztatása végett kívánom tudomásra hozni, hogy a honalapitás ezredik évének nemzeti megünneplésére az Árpádokra vonatkozó nagyobb munkán dolgosom, a melynek díszes kiadását ö fensége József főherceg volt kegyes a pártfogásába venni. Az igen tisztelt szerkesztő ur lekötelezettje dr. Török Aurél.
Budapesti Hirlap 1893. június 7. (155. sz.), 10. oldal
A bihar-udvari leletek
— Levél a szerkesztőhöz —
Ha már a bihar-udvari-i ásatások országos érdeklődést keltettek, mint ezt egyebek között a Budapesti Hírlap junius 1-söi számában megjelent igen érdekes Nyílt levél is igazolja, legyen szabad nekem is, mint a ki egyike vagyok az ásatások vezetőinek, pár szót mondanom az eddigi leletekről.
Hogy felszólalok, annak oka az, hogy nemcsak vidéki, de fővárosi lapokban is valóságos szörnyeteg híreket közöltek az udvari régi sírok feltárt titkairól. Az egyik fővárosi lap a többi közt azt jelentette, hogy én Árpád-kori régi temetőre s ott egész sor "cölöpsirra" bukkantam, egy sirban megtaláltam egy "vaspikkelyes páncélos vitéznek" épségben megmaradt csontvázát, mely mellett tojásdad alakú" pénzek hevertek. Megjegyzi még, hogy a levert és a sirt sűrűén körülvevő cölöpök sokat szenvedtek a nedves talajban.
A különféle téves hírekkel szemben az igazság az, hogy az udvari-i ev. ref. egyház által a templom szomszédságában épített uj iskola fundamentumának kiásásakor a munkások harmadfél méter mélységben több csontvázra és régi ékszerre (ujj- és hajgyürükre) akadtak. Szerencsére a munkások a csontokat és a régiségeket megmutatták Tomm Béla dr. körorvos urnak és nekem. Tomm Béla dr-ur a kiemelt koponyát azonnal tipikus dolichocephal fejváznak ismerte fel s azt a régi ékszerekkel együtt felvitte Budapestre s ott bemutatta és átadta azokat Török Aurél dr. antropológiai igazgatónak, illetőleg Hampel József dr. múzeumi régiségtári őrnek. A nevezett tudósok a talált tárgyak megpillantásakor egyértelmüleg odanyilatkoztak, hogy azok Árpád-kori sirokban feküdtek. Tehát a csontok ősmagyarok csontjai, a gyűrűk pedig azok ékszerei. Hampel József dr. ur pár nap múlva 50 frtot küldött rendelkezésünkre, hogy az ásatást azonnal foganatosítsuk. Három és fél napig ásattunk is már (egy hét óta azonban a beállott dologidő és az eső miatt szünetelünk) s 30 régi sirt nyitottunk fel, a melyekben többé-kevésbbé ép csontvázak s azok némelyike mellett ujj- és hajgyürük, fülkarikák, pénzek, gyöngyszemek, egy nyílhegy, egy kicsiny lópata patkóval, különös alakú és anyagú kövek a koponyák alatt, cserépedénydarabok, szarvak, megszenesedett koporsómaradványok s különféle vasdarabok találtattak. A gyűrűk száma már eddig 30, a gyöngyszemeké 21. Pénz csak két darab van s eddig ez a legértékesebb leletünk. Egyiken ennyit ki lehet betűzni: GES ... a mi arra mutat, hogy valamelyik Géza király idejéből való ; a többi betű a lerakodott penésztől és piszoktól nem látszik. E pénznek az anyaga is, éppen úgy, mint a gyűrűké, rossz ezüst. Az ásatásokat pár nap múlva folytatni fogjuk. Községünknek nemcsak belterületén, hanem külsőségein is vannak nagybecsű lelőhelyek, nevezetesen a régi Sárrét szélén egy őstemetö és két halom, melyekből már eddig is szedtek ki földmivelö- és pásztoremberek különféle régiségeket. Ezeket is meg fogjuk ásatni.
Tekintetes szerkesztő ur engedelmével az ásatások ezutáni eredményéről is értesíteni fogom a Budapesti Hírlap olvasóit.
Bihar-Udvari, jun. 2.
Simon István, evang. reform, tanító.
Budapesti Hirlap 1893. július 12. (190. sz.), 3. oldal
A bíhar-udvari-i ásatások.
Levelezőnk írja: Három héttel ezelőtt ismét hozzáfogtunk a bihar-udvari-i Árpádkori temető kiásatásához. Két napig az ásatásnál jelen volt Középesy Gyula ur, a biharmegyei régészeti egyesület tagja is. Az ö kedvéért nemcsak a templom melletti temetőt, hanem a határban kint levő Árkos- és Félhalmot is megásattuk. Az Árkoshalomban igen vastag agyagedény cserepeket, több tűzhelyet s ezekben egész réteg égett buzaszemet és egy fejnélküli emberi csontvázat találtunk. Ez a halom nem Árpádkori, hanem sokkal előbbi kultúrát takar. Rendszeres megásatása a tudomány szempontjából ajánlatos volna. A Félhalomban már Árpádkori csontokat és emlékeket találtunk. Itt egy különösen ép csontvázat mindjárt a munka megkezdésekor leltünk, mely alig másfél lábnyira feküdt a föld alatt. E csontváz fejénél két darab igen finom kivitelű hajgyűrű volt. Miután ezt a csontvázat (a nyugati oldalból) kiemeltük, tovább ásattuk a dombnak több pontját, de sokáig nem találtunk egyebet, mint mogyoró- és diónagyságu kréta-golyókat 5 lábnyi mélységben. Végre este felé a keleti oldalban egész sor csontvázra találtunk, melyek közül ötöt kiemeltünk. Ezek mellett is voltak haj- és ujj-gyürük, egy 1 méter hosszúságú gyermek karcsontján pedig egy bronzkarperec volt. A többi csontvázakat, melyeknek csak egyes részei látszottak ki a földből, újra beföldeltük és egyelőre otthagytuk. A templom melletti régi sírokban tipikus koponyákon kivül ismét találtunk több példány ujj- és hajgyürüt, valamint egy darab pénzt. Leltünk egy olyan koponyát is, melybe egy vékony, baltaszerüleg élezett, rozsdás fegyvervég volt ütve és beletörve. Az ásatást már napokkal ezelőtt ismét félbehagytuk, mivel Török Aurél dr. és Hampel József urak megígérték, hogy rövid idő alatt lejönnek Udvariba. Az ö jelenlétükben folyt volna aztán a munka tovább, de úgy látszik, ezúttal ismét hiába várunk a két tudósra.
a Biharudvari embertani leletek 1738–1761 ELTE leltáriszámok alatt megtalálhatók (24 darab, csak koponya)
...az 1895. évből
Vasárnapi Újság 42.évf. 4.szám, 53-54-55. oldal
[részlet]Corvin Jánost Lepoglaván temették el [1504-ben], a pálosok templomában, hol sírja és emléktáblája ma is megvan. Két gyermeke számára, kik közül Erzsébet 1496 deczember 21-én, Kristóf 1500 augusztus elején született, özvegye nagy erőfeszítéssel igyekezett a Hunyadi-vagyont összetartani. Fáradtsága hiába való volt. Mindketten gyermek korukban haltak meg, Kristóf herczeg 1505 márczius 17-ikén, Erzsébet, kit 1507-ben Palóczi Mihálylyal jegyeztek el, 1508 elején Gyulán. Két év múlva már a szerencsétlen anya sem volt életben. Sorsában betelt a borongó végzet, mely a Hunyadi név egykori ragyogását behomályosította.
Vasárnapi Újság 42.évf. 4.szám, 60. oldal
A Magyar Történeti Életrajzok X-ik évfolyamának utolsó (5-ik) füzete is megjelent, s bevégzi Schönherr Gyula terjedelmes munkáját: Hunyadi Corvin János (1473—1504) életrajzát, mely három füzetet tölt be. Mátyás király fiának tüzetes életiratát Schönherr irta meg először s nagy figyelemmel hozta össze az adatokat és szerető gondossággal dolgozta föl azokat. Mátyás fiának élete a nemzet egyik legválságosabb korszakába esik, s ennek korrajza is megelevenül az iró kezei közt. Gazdag és nagyérdekü az illusztráczió, ezek közt Corvin Jánosnak az az arczképe, mely a lepoglavai egykori kolostor (most horvát országos fegyintézet) ebédlőjének falfestménye. De hogy mennyire hiteles, bizonytalan, mert a XVIII. századból való. E kolostor templomában temették el Corvin Jánost, sírköve is megvan. A füzet több illusztráczióját Dörre Tivadar és Cserna Károly készítették. A Magyar Történeti Életrajzok, melyeket Szilágyi Sándor szerkeszt folytonosan, az 1895-iki évfolyamban „Herczeg Esterházy Pál nádor” életrajzát közli; ezt Bubics Zsigmond püspök közreműködésével Merényi Lajos írja; továbbá „Zrinyi a költő” életrajzát dr. Széchy Károlytól. Egy egész évfolyamra 8 frttal lehet előfizetni Káth Mórnál, két 4 frtos részletben. Egyes kötet ára 1 frt 60 kr.
...az 1896. évből
Budapesti Hirlap 1896. május 24. (143. sz.), 8. oldal
A müncheni antropológiai intézet igazgatója, a nagytudományu Blanke dr. professzor, levelet intézett budapesti kollégájához, Török Aurél dr. egyetemi tanárhoz, melyben fölkérte, hogy a most Budapesten időző fakir ébredését kisérje figyelemmel és észleleteit közölje vele. Török dr. ma este 7 órakor meg is jelent Ős-Budavárában és gondosan megfigyelte az este 7 órakor fölébresztett fakirt. Észleleteit ott a helyszínén el is mondotta a kíséretében levő egyetemi hallgatóknak és ez uton a jelen volt nagy közönségnek egy rendkívül antropologiai előadásban volt része, mely nagyban fokozta a fakir-ébresztés látványosságának érdekességét. Este 9 órakor kellett volna elaltatni a másik fakirt, a ki most 15 napos álomra készül, de a rendkívül nagy időhöz való különös imádsággal és böjtöléssel még nem készült el egészen s igy semmi szin alatt sem volt rábírható, hogy már ma elkezdje hosszú álmát. Az elaltatás e miatt holnap, vasárnap délután 3 árára halasztatott, amikor a mára váltott jegyek érvényesek.
Budapesti Hirlap 1896. november 27. (327. sz.), 8. oldal
A magyar földrajzi társaság ma délután fölolvasó ülést tartott Erődy Béla dr. elnöklése mellett. Az ülés megnyitása után Berecz Antal főtitkár bejelenti, hogy a bécsi cs. kir. földrajzi-társaság a Magyar földrajz-társaságot, ennek 25 éves jubileuma alkalmából azzal tisztelte meg, hogy Érődy Béla dr. társasági elnököt, Lóczy Lajos drt és Déchy Mórt tiszteletbeli tagokká választotta meg. Az elnök bejelenti, hogy a társasághoz, jubileuma alkalmából utólagosan még a londoni földrajzi-társaságtól, a san-franciskói Geographical Society of the Pacific-töl, továbbá a portugál földrajzi-társaságtól Lisszabonból érkeztek be igen meleg üdvözletek. Az ülés főtárgya Török Aurél dr. egyetemi tanár előadása volt, a különböző népek némely társadalmi szokásairól. Az érdekes előadást a nagyszámú hallgatóság, a melynek sorában Görgey Artúr tábornok is jelen volt, élénk figyelemmel hallgatta és zajosan megéljenezte.
...az 1897. évből
Budapesti Hirlap 1897. május 3. (123. sz.), 4. oldal
[Napi hírek rovat]
– (Árpád-királyok viszontagságai)
Szegény III. Béla esete eléggé ismeretes az ország előtt, elég régen szégyenkezünk miatta. III. Béla valamikor királya volt Magyarországnak és a hozzátartozó országoknak és mint az Árpád-ház ivadéka – talán némelyeket ez az adat közelebbről érdekel – vérrokona I. Ferenc Józsefnek is. Most ö felsége hajléktalan, feleségével együtt temetetlenül hever egy múzeumi ládában. Török Aurél dr. egyetemi professzor, a ki már többször emelt szót – sajnos mindig hiába – ebben az ügyben, III. Béla gyászos esete alkalmából most érdekes sorozatot állított össze, a melyből megláthatni, a kegyeletnek miféle fajtájával szoktuk mi tisztelni régi királyaink emlékét.
Ismerteti Török Aurél mindenekelőtt a III. Bélára vonatkozó ereklyék történetét a megtaláltatástól, 1848-tól kezdve mostanáig. Azt a helyet, a hol Székesfehérvárott ül. Béla király és neje, antiochiai Anna földi maradványait meglelték s a melynek közelében még sok becses ilyen ereklyét találhatnánk, az ásatás után jó darabig szemétlerakodóul használták, most pedig föltöltötték, utat vezettek rajta keresztül.
Áttér ezután a füzet azokra a följegyzésekre, a melyek régi királyaink temetkezési helyeiről szólnak, a melyeknek fölkutatását egy ízben már az Akadémiában is megsürgette Török Aurél, azonban fáradozása kárba veszett. Tihanyban, a monostor kliptájában egy kereszttel ékesített márványlapot mutogatnak, hogy ezalatt feküdnék I. Endre, hogy ott van-e a tetem valóságban, azt senki sem tudja, II. Endre és első felesége Jolánta az egresi monostor romjai alatt vannak, legalább Thuróczy krónikája szerint s ennek fölkutatása sem jutott még senkinek eszébe. III. Endre állítólag a budavári helyőrségi templom kriptájában pihen. A falba vésett kötábla legalább azt mondja, II. Endre sírja azonban valószinüleg nem itt, hanem valahol a várszínház, vagy a miniszterelnöki palota alatt lehet.
Majd a megtalált ereklyékkel való bánásmódot írja le a füzet. III. Béla és felesége csontjai mellett talált ékességeket megtartották a nemzeti múzeumban, a test ereklyéket azonban – mondja Török – „kegyelet cégére alatt szennyes kócba és pakkoló papirosba csavargatva, egy faládában tették 1862-ben örök nyugalomra a budavári Mátyás-templom kriptájában,“ 21 évig voltak itt a csontok, mig azután a templom újjáépítésekor egy antropologiai múzeumba kerültek.
Azzal végzi Török, hogy a III. Béla temetésének országos gyászünnepnek kell lenni. Ez előtt pedig az összes ereklyéket le kellene festetni, de hiába fordult a költségek fedezése végett az Akadémiához s a melynek pedig ez módjában is és tehetségében is volna, kérelmét elutasították.
...az 1902. évből
Pesti Hírlap 1902. január 23. 9. oldal
Dr Török Aurél az állítólagos Petőfi-koponyáról,
melynek valóságában kezdet óta kétkedünk, már nyilatkozott. A balázsfalvi konzisztorium két küldötte, Chitianu Ambrus és Bonfin Ottokár kedden reggel Budapestre érkeztek, egy kis fekete régi bőröndben magukkal hozván a koponyát, melyet Reichenberger osztrák tábori sebész a balázsfalvi érseki gimnáziumnak ajándékozott, mint „egy előkelő honvédtiszt” által levágott fejét. A két tanár Kéry Gyulával még a délelőtt folyamán felvitte a Pannonia-szállóból a szomszédos embertani intézetbe a kérdéses koponyát, ahol dr Török Aurél a vizsgálatot rögtön foganatba is vette. A vizsgálat eredménykép megállapította, hogy a koponya egy, teljes szakértelemmel macerált, boncteremből kikerült koponya, mely Petőfi daguerrotype-képével összehasonlítva, kicsiny; az arcképen látható, fölfelé szélesedő erős homlok helyett keskeny, alacsony homlokkal; Petőfi arcához nem illő széles arccsontokkal. Ami pedig a leglényegesebb egyéni sajátságát képezte Petőfinek s a koponya azonosságának megállapításánál is lényeges szerepet játszott volna: a kiálló felső bal szemfog, ennek a koponyán nyoma sincsen, ez a koponya minden tekintetben rendes fogazatu emberé volt. A további vizsgálatot dr Török Aurél fölöslegesnek tartotta s köszönettel adta vissza a nagy hírre vergődött koponyát a két balázsfalvi tanárnak, akik azt az intézetből rögtön el is vitték. A vizsgálatnál dr Török Aurél, asszisztense, a két balázsfalvi kiküldött és Kéry Gyula voltak jelen; az érdekes vizsgálat maga – melynek folyamán a balázsfalvi koponya az embertani intézet ide vonatkozó érdekes koponya-példányaival s Petőfi leghitelesebb arcképeivel is összehasonlittatott – mintegy két órát vett igénybe. Bár a hírneves antropológus nem nyilatkoztatta ki, hogy a koponya Petőfié lehet-e vagy sem, a vizsgálat fenti eredményét a jelenlevőkkel közölte s ebből kétségtelenül kitűnik, hogy az egész koponyaügy elhamarkodott dolog volt.
...az 1936. évből
Pesti Napló 1936. május 10. 40. oldal
Ki a „Vareg sírja” titokzatos lakója?
„...A sír középkori harcos földi maradványait tartalmazta. A csontvázat aranyból szőtt ruha fedte, a nyakon aranyláncon Krisztus-érem függött. [...]
Bennünket a negyedik feltevés érdekel legjobban, amely szerint nincs kizárva, hogy a »Varég sírjának« nevezett tölgyfakoporsó magyar törzs vezérét rejti magában. [...]
A varsói katonai múzeum egyik üvegkoporsójában csendes türelemmel várja a tizedikszázadbeli ismeret-len harcos, hogy valamelyik huszadikszázadbeli tudós kitalálja róla a nemzetiségét.”
...az 1937. évből
A Néprajzi Múzeum Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára értesítője 29. évf. 1937.
A Bartucz Lajos vezette Néprajzi Múzeumhoz került – többek között – Nemeskéri János, mint „próbaszolgálatos fizetéstelen gyakornok“. Ugyanekkor belföldi kutató ösztöndíjat is kapott. Ebben az évben a Néprajzi Múzeum embertani gyűjteményének egy része egész évben a bécsi Naturhistorisches Museumban az u. n. „Magyar embertani kiállítás“ keretében volt bemutatva. Bartucz Lajos és Nemeskéri János Budapesten antropológiai vizsgálat alá vonták a gyöngyösbokrétásokat, valamint ugyanebben az évben Nemeskéri János Debrecenben és Hajdúböszörményben végzett több hétig tartó antropológiai méréseket és készített fényképfelvételeket is.
A Néprajzi Múzeum embertani gyűjteményének gyarapodása nagyobb részben a Magyar Történeti Múzeum, kisebb részben vidéki múzeumok ásatásaiból származó 250 koponya és csontváz volt.
Nemeskéri János múzeumi munkája ebben az évben: a könyvtár kezelése, folyóiratok reviziója, könyvkölcsönzés és cserék ellenőrzése, az antropológiai gyűjtemény rendezése, konzerválása és leltározása. Segédkezett a Fuszek-féle nyugatafrikai kiállítás rendezésében s antropológiai méréseket végzett a gyöngyösbokrétásokon. Irodalmi munkája az intézet anyagának feldolgozásában: könyvismertetések (11) és kisebb közlemények (7) a Néprajzi Értesítő 1937. évfolyamában. Belföldi megbízatásai: 1. A Pázmány Péter Tudományegyetem antropológiai tanszékén a kezdők és haladók gyakorlatait vezette. 2. Résztvett az egyetemi hallgatók egészségvizsgálatában. 3. Az Egyetem Közegészségügyi Intézetében antropológiai méréseket végezte az ikreken. 4. Hajdúböszörményben kéthónapig tartó rasszantropológiai kutatást végzett.
Nemeskéri János 23 éves volt ebben az évben.
...az 1952. évből
Élet és Tudomány 1952. július-december (34. sz.), 251. oldal
Malán Mihály, a debreceni egyetem embertani tanszékének professzora és Nemeskéri János, a Természettudományi Múzeum embertani tárának antropológusa szocialista szerződést kötött a ruhaiparral egy közösen lebonyolítandó, negyvenezer felnőttre, negyvenezer gyermekre, valamint tízezer idősebb emberre kiterjedő országos méretkutatásra. Az antropológiai méretkutatás gyakorlati célja az, hogy a ruházati nagyipar a kutatómunka alapján még megfelelőbb méretű, jól szabott, ízléses ruhákat tudjon készíteni a dolgozók számára. Az újfajta, tudományos alapon szabott készruhák elkészítésénél figyelembe veszik az egyes foglalkozási ágak szerinti szükségleteket: például a bányászoknál, martinászoknál [kohász, vasöntő, öntödei munkás] fejlettebb a vállizomzat, a mezőgazdasági dolgozóknak szélesebb a mellkasuk stb., s így más és más méretű ruhákra van szükségük.
| összeállította: Makra Szabolcs |
| Az oldal létrehozva: 2019-06-11 |
| Utolsó módosítás: 2019-09-16 |
 |
| Creative Commons 4.0 Magyarország Licenc Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! |
