Scheiber Sámuel Henrik
1834 vagy 1835? Dunapentele – 1906. május 6. Budapest
(fotó: Farkas – Dezső 1994)
Farkas – Dezső: A magyar antropológia története a kezdettől napjainkig. Szeged : JATEPress, 1994. könyvben megjelent (98. oldal) írás kiegészítése:
Édesapja Scheiber Ferenc fakereskedő (1848-ban 51 éves, születési helye: Adony), édesanyja Leichtner Mária (1848-ban 45 éves, születési helye: Palota), felesége Tittinger Honóra, lányai Berta, Zsófia (Serafin), Mariska, Gizella.
Értékes, egyedi adatok (többek között itt olvasható, hogy Dunapentelén született) találhatók Izsák Sámuel cikkében Scheiber Sámuelről. (Izsák Sámuel 1963: Dr. Scheiber S. H. magyar kórboncnok tevékenysége Romániában. – Orvostörténeti közlemények 27: 55–61. URL: http://www.orvostortenelem.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.1.5/1963_027_izsak_samuel_scheiber_magyar.pdf)
Lakhelye: Budapest, VII. Erzsébet krt. 51.
Épült 1889-ben Freund Vilmos tervei alapján eklektikus stílusban. Eredetileg a Royal szálló igazgatósági és vezető személyzeti lakásai voltak az ötemeletes épületben. A földszinten a fényűző Körúti fürdő működött, ahol hullámuszoda, gőz- és kádfürdő egyaránt várta a vendégeket. A fürdő az 1950-es években bezárt. 2006-tól Royal SPA néven, a luxusszállodaként újranyitott egykori Royal szálló részeként újra üzemel. (wikipedia)
"...orvos, egy. tanár. 1859-ben Bécsben szerezte meg orvosi diplomáját. 1861-től Jaşiban, 1864-től Bukarestben orvos, a bukaresti orvosi kar tanára, a román orvostud. egyik megalapozója. 1873-ban megbetegedett maláriában, és hazatért. Előbb Székesfehérváron, majd 1882-től Bp.-en élt. Homeopátiával és elektroterápiával is foglalkozott. Hazai írásai a Gyógyászatban jelentek meg." (Magyar Orvoséletrajzi Lexikon, URL: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-orvoseletrajzi/ch03s24.html)
[54. lábjegyzet] "Scheiber Sámuel Henrik: Észrevételek Lenhossék tanár úr "A koponyaisme" czímű könyvére. Orvosi Hetilap, 1876. 26-27. szám. Scheiber Sámuel Henrik tudományos tevékenysége kevéssé ismert a magyarországi orvostörténészek körében. 1834-ben született Dunapentelén. 1859-ben szerzett orvosi-kórbonctani képesítést Bécsben, s még ugyanebben az évben másodorvosi állást kapott a romániai Iasiban. Később Bukarestbe került, ahol kórházi működése mellett aktívan részt vett a román egészségügy szervezésében. Kórbonctani megfigyeléseit román, magyar, osztrák és német szaklapokban közölte. Életrajzáról lásd: Izsák Sámuel: Dr. Scheiber S. H. magyar kórboncnok tevékenysége Romániában. Communicationes Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica 1963. I. 55-60. old." (Mátay Mónika: Agycentizők a századfordulón. – Budapesti Negyed 13(1-2)(47-48): 199–236. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00003/00034/matay.html)
"A magyar antropológia megteremtésének és a Budapesten tartott 1876-os Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszusnak a szellemi előkészítésében Scheiber Sámuelnek volt nagy szerepe. Pro memoria című munkájában és a Honban javasolta antropológiai társaság, tanszék és múzeum létesítését.
A megrendezendő kongresszus kutatásokra sarkallta Weisz Bélát és Kőrösi Józsefet, akik csaknem 15 ezer budapesti gyermek szem-, haj- és bőrszínének adatát gyűjtötték össze. Scheiber Sámuel 80 ezer újonc termetét vizsgálta..." (Magyarország a XX. században. URL: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/966.html)
Szinnyei Könyvészete (via Arcanum)
"...1873-ban nyújtotta be ugyanis Dr. Scheiber Sámuel, székesfehérvári idegorvos, a bukaresti orvosakadémia volt tanára Trefort miniszterhez »Pro memoria«-ját. amelyben felhívta a miniszter figyelmét az antropológia rohamos külföldi fejlődésére s e téren való elmaradottságunkra.
»Mindeddig csak kevesen foglalkoznak hazánkban az embertannal; – írja Scheiber – véleményem szerint tehát a legelső teendőkhöz tartoznék egy embertani múzeum felállítása, azután népszerű és tudományos előadások által e tant meghonosítani, és ezen úton egy anthropologiai társaság képződését előkészíteni.«
»Pro memoria«-jában mindjárt meg is jelöli azokat a fontosabb szempontokat és irányelveket, amelyek ilyen embertani múzeum megszervezését »a nemzeti múzeumban egy különálló anthropologiai osztály felállítását« megkönnyítenék. És, hogy szavai ne maradjanak pusztába kiáltott szavak, az új múzeum számára felajánlja 20 rasszkoponyából álló gyűjteményét.
Scheiber javaslatának nagy jelentőségét akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy Broca híres antropológiai laboratóriumát csupán hat évvel előbb szervezték meg, a párizsi »L’école d’Anthropologie« pedig csak három évvel később, 1876-ban kezdte meg előadásait. Scheiber javaslata egységes, az embertan fejlődésének mind a három alappillérére kiterjedő javaslat volt, s ha akkori intéző köreink azonnal belátták volna fontosságát, Magyarország az egész világon a legelsők egyike lett volna az embertani kutatások intézményes biztosítása terén.
Ám nem ez történt. A miniszter Scheiber javaslatát az orvoskarhoz küldte le, amely nem tartván az ügyben magát »kompetens«-nek, azt a bölcsészeti karhoz továbbította, ahol viszont mint megvalósíthatatlant »ad acta« tették.
Scheiber azonban ebbe nem nyugodott bele, mert tervezete megvalósulása által a saját elhelyezkedését, tudományos munkalehetőségét is biztosítani vélte. 1875. október 28-án Jókai lapjában, »A Hon«-ban nyilvánosságra hozta »Pro memoria«-ját, hozzá kapcsolván azt a Rómer Flóris buzgólkodása folytán 1876-ra Budapestre összehívott VIII. nemzetközi őstörténeti és embertani kongresszusnak sokkal közérdekűbb ügyéhez.
Amit Scheiber »Pro memoria«-ja nem tudott elindítani, azt elindította és részben megvalósította a nevezett kongresszus hatása, igaz, hogy nem rögtön s nem is Scheiber személyével.
A Budapesten 1876-ban összeülő nemzetközi kongresszus hírére, mint tavasszal földből a mezei virágok, 1875-ben egyszerre megjelentek a magyar antropológiai kutatás első, eddig nem sejtett hírnökei és komoly munkái.
Scheiber összegyűjtötte és feldolgozta Fejér, Győr, Veszprém, Tolna, Pest megye területéről 77 579 újonc termetadatait s róluk az »Archiv für Anthropologie« számára nagyobb tanulmányt írt. E munka akkor nemzetközi viszonylatban is jelentős volt. Körösi József, a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója Weisz (Földes) Bélával együtt megindította az iskolás gyermekek »anthropologiai felvételét«. Weisz Béla 1875 tavaszán »Az Országos Közép- tanodai Tanáregylet Közlöny«-ében az antropológia fontosságát, a tömeges észlelés és tervezett gyermekvizsgálatok jelentőségét s hazánknak embertani vizsgálatokra való alkalmasságát fejtegette. Körösi József pedig 1875 októberében ugyancsak Jókai lapjában »A Hon«-ban már 14 616 fővárosi gyermek szem-haj-bőrszín adatáról számol be.
Ez a közlemény rövidsége dacára is igen jelentős, mert egyfelől haladó gondolkodásról, a rasszjellegeknek a környezeti, szociológiai, fiziológiai folyamatok hatására történő változásáról tanúskodik, másfelől időben megelőzte a nagy német iskolás gyermekfelvétel eredményeinek publikálását." (Bartucz L: A magyar antropológia múltja és szakosztályunk jövő feladatai. Biológiai közlemények, 1956. 2. füzet, URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BiologiaiKozlemenyek_04/?pg=102&layout=s)
További életrajzi adatokra vonatkozó információk is találhatók Bartucz L: Világnézeti viták és egyéb tényezők a budapesti embertani tanszék felállításának hátterében 85 év előtt c. cikkében (Anthropologiai közlemények, 1964, 8: 3-4. füzet, 59–62 oldal, URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/AnthropologiaiKozlemenyek_08/?pg=60&layout=s)
"Embertani és néprajzi kérdések fejtegetésére Hunfalvy Pál, Koperniczky varsói tanár, dr. Lenhossék, Broca Pál párisi tudós, dr. Scheiber székesfehérvári orvos jelentkeztek. Ez utóbbi a magyarországi ember közép-magasságáról értekezik." (Vasárnapi Újság 1876. 23. évf., 36. szám, 570. oldal, URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/VasarnapiUjsag_1876/?query=scheiber&pg=573&layout=s)
Haláláról
"Scheiber S. H. dr., volt bukaresti egyetemi tanár, idegorvos, e hónap 6-án elhunyt hetvenkét éves korában. Kedden, e hónap 8-án, délelőtti tizenegy órakor kisérik örök nyugalomra az Erzsébet-körut 51. számú gyászházból." (Budapesti Hírlap, 1906. május 8., 125. szám, URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiHirlap_1906_05/?pg=180&layout=s)
„Tisztelt Orvosegyesület! Még egy szomorú kötelességet kell teljesítenem, midőn bejelentem, hogy egyesületünknek és orvosi rendünknek igen tiszteletreméltó és nagy tudományi tagja, Scheiber Sámuel elhalt 72 éves korában. Hosszú életpályája gazdag volt ideális törekvésekben, de tán még gazdagabb volt csalódásokban és ezek ellenére utolsó leheletéig megőrizte fenkölt gondolkodását és az orvostudomány iránt való lelkesedését. Tudományos működésének egyesületünk tanúja volt: betegbemutatásokkal és előadásokkal emelte egyesületünk tudományos tartalmát. Felkérem az egyesületet, hogy Scheiber Sámuel érdemeit a jegyzőkönyvben megörökíttetni és az elhunyt iránti tiszteletét felállással kifejezni kegyeskedjék. (Megtörténik.)“ (Orvosi Hetilap 1906. 20. szám, 558. oldal, URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/OrvosiHetilap_1906_05/?query=scheiber%20s%C3%A1muel&pg=58&layout=s)
Halotti anyakönyvi bejegyzés
1906. Budapest, VII. kerület
Érdekesség
"Saenger Mór úr Fiuméből jegyet váltott Scheiber Berta kisasszonnyal, dr. Scheiber S. H. budapesti orvos leányával." (Pesti Hírlap 1890. június 26., 12. évf. 174. szám, URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiHirlap_1890_06/?query=dr%20scheiber%20s&pg=385&layout=s) (URL: https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Kozjegyzoi/482318/?list=eyJxdWVyeSI6ICJORVY9KHNjaGVpYmVyIHNcdTAwZTFtdWVsIGRyKSJ9 németül)
1890-ben másik lányát, Scheiber Zsófia (Serafin)-t is megházasította, a férj Saenger László (Lázár) (URL: https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Kozjegyzoi/395752/?list=eyJxdWVyeSI6ICJORVY9KHNjaGVpYmVyIHNcdTAwZTFtdWVsIGRyKSJ9 németül)
Harmadik lányát, Mariskát is sikeresen férjhez adta 1893-ban Weinberger Henrik "fogművészhez". (URL: https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Kozjegyzoi/354852/?list=eyJxdWVyeSI6ICJORVY9KHNjaGVpYmVyIHNcdTAwZTFtdWVsIGRyKSJ9 magyarul)
Negyedik lányát, Gizellát is sikerült kiházasítani 1896-ban, Marer Vilmos Gyula volt a férj. (URL: https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Kozjegyzoi/472362/?list=eyJxdWVyeSI6ICJORVY9KHNjaGVpYmVyIHNcdTAwZTFtdWVsIGRyKSJ9 magyarul)
Nyomozni való
Scheiber S.: Pro memoria. – A Hon 1875. október 28. (?)
Irodalom
Crăiniceanu Gh. 1907: Literatura medicală românească. Biografii şi bibliografie. Institutul de arte grafice Progresul, Bucureşti. Ediţiunea Academiei Române. 85–86. oldal
Izsák Imre 1963: Dr. Scheiber S. H. magyar kórboncnok tevékenysége Romániában. – Orvostörténeti közlemények (Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungariae) 27: 55–61.
Victor Gomoiu 1923: Din istoria medicinii si a învatamîntului medical ín Romînia (A romániai orvostudomány és orvosi oktatás történetéből), Bucuresti, 1040. old.
Victor Gomoiu 1938: Repertoriu de medici, farmaeisti, veterinari (Orvosok, gyógyszerészek, állatorvosok repertóriuma), Braila, I. kötet, 379. old.
| összeállította: Makra Szabolcs |
| Az oldal létrehozva: 2018-01-24 |
| Utolsó módosítás: 2018-02-23 |
 |
| Creative Commons 4.0 Magyarország Licenc Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! |
